Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség

"A nyelvet magas fokon birtokló nyelvtanár a kisiskolásokat vagy az óvodásokat nem tudja azon az egyszerű alapon sikeresen tanítani, hogy a sok nyelvtudásból kevesebbet ad át nekik. A tapasztalatok egyértelműen azt látszottak igazolni, amit a szakma már régebben megfogalmazott: a kisgyermekek idegen nyelvi fejlesztése speciális feladat..." (dr. Kovács Judit írása)

A 20. század utolsó évtizedében a kisiskolások számottevő része eddig soha nem látott mértékben vált nyelvtanulóvá mind hazánkban, mind Európában. A közoktatásban részesülő legfiatalabb korosztály, a 3-6 évesek (óvodáskorúak) megjelenése az idegen nyelvet tanulók fogyasztói piacán a legutóbbi évtized fejleménye. Közoktatásunkban az óvodai nyelvfejlesztés semmiféle hagyománnyal nem rendelkezett. Az elmúlt évtizedben azonban az egyre erősödő társadalmi, szülői nyomásnak engedve sok óvodában gyakorlattá vált, hogy hetenként egy-két alkalommal megjelentek nyelvtanárok, vagy éppen speciális nyelvi felkészültség nélküli óvópedagógus tartott pluszfoglalkozást. Ezek a formák nem bizonyultak hatékonynak, sőt, az is előfordult, hogy a gyermek kedvét hosszú időre elvették az idegen nyelvvel való bármilyen kapcsolattól. Bebizonyosodott: a nyelvet magas fokon birtokló nyelvtanár a kisiskolásokat vagy az óvodásokat nem tudja azon az egyszerű alapon sikeresen tanítani, hogy a sok nyelvtudásból kevesebbet ad át nekik. A tapasztalatok egyértelműen azt látszottak igazolni, amit a szakma már régebben megfogalmazott: a kisgyermekek idegen nyelvi fejlesztése speciális feladat, amelyet csak erre a célra speciálisan képzett szakemberek képesek jól ellátni. Napjainkban azonban még mindig sok a félreértés, a téves ismeret, a rossz beidegződés, melyek eloszlatásának legjobb módja a szakszerű tájékoztatás és a korai nyelvi fejlesztés jó gyakorlatainak megismerése.

A korai idegen nyelvi fejlesztést ellenzők részéről az alábbi vélemények hangzanak el leggyakrabban:

1. Az óvodás gyermek éretlen ilyen szintű szellemi megterhelésre

2. Még az anyanyelvét sem tanulta meg tökéletesen

3. A korai nyelvoktatásnak nincs számottevő nyelvi haszna

4. Az idegen nyelv elveszi az időt a játéktól

5. Nincs szakember, aki a feladatot elláthatná

Az alábbiakban a fenti véleményeket sorba véve megpróbálok segíteni a Kedves Szülőknek, és a téma iránt érdeklődőknek az eligazodásban.

1.) Az utóbbi évtizedek kutatásai, valamint a korai nyelvfejlesztés területén megfigyelhető jó gyakorlatok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy végérvényesen megváltozzon a nézet, miszerint az idegen nyelv felesleges megterhelést jelent a gyermeknek A kiindulópont az kell, hogy legyen, hogy az idegennyelv-tanulás nem azt jelenti a gyermeknek, mint a felnőttnek. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és a tíz év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit a tudatos, hagyományos értelemben vett nyelvtanulásnak nevezik. A tizenéves vagy a felnőtt számára a nyelvtanulás sokszor verejtékes munka; szavak és szabályok bevésése, gátlások kialakulása, sok befektetett energia, kevés siker. Ezzel szemben a nyelvelsajátítás az anyanyelv elsajátításához hasonló, nem tudatos folyamat, amelynek során ismétlődő verbális ingerek bizonyos, jól elkülöníthető szituációkhoz kapcsolódnak. A tanuló a nyelvtani szabályokat nem alkalmazza, hanem érzi. A környezet stresszmentes, szeretetteljes és épp ezért kockázatok vállalására buzdító. A teljesítményt nem mérik hagyományos módon érdemjegyekkel, szabad hibákat elkövetni, mert a felnőttel, vagy a nagyobb gyerekekkel való természetes kommunikáció révén később minden a helyére kerül. A kommunikáció elsődleges célja az üzenet eljuttatása a címzetthez, nem pedig a helyes nyelvi forma képzése.

A nyelvelsajátítás-nyelvtanulás különbségének tükrében azonban világos, hogy a gyermeki gondolkodás és tanulás jellegének megfelelő, tevékenység- és érzelem-alapú nyelvi fejlesztés a gyermek számára nem megterhelő. Mivel nem tudatos tanulásról van szó, hanem élményt nyújtó tevékenységek közben szerzett nyelvelsajátításról, a gyermek nem szembesül hosszú szövegek memorizálásával, az idegen nyelv nyelvtani szabályainak bevésésével, helyesírási feladatok megoldásával. amely nem igényel a gyermektől korához képest megterhelő szellemi erőfeszítést, csupán alkalmat nyújt arra, hogy megismerjen egy, a környezetében használt idegen nyelvet, és ebből a saját tempójában annyit sajátítson el, amennyit tud.

2.) Az anyanyelv és az idegen nyelv szembeállítása, az idegen nyelvnek az anyanyelv rovására történő térnyerése ugyancsak gyakori érv a korai nyelvi fejlesztés ellen. Akik ezt állítják, nincsenek tisztában azzal, hogy minden ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre nyelvek számára. Az átlagos egészséges ember multikompetens nyelvi szempontból, azaz agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas. Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Éppen ellenkező a tendencia: az az ember, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét is, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek. Ugyancsak pozitív eredményt várhatunk egy újabb, harmadik és minden további nyelv tanulásakor is. Az anyanyelv és az idegen nyelv tanulása közötti pozitív kapcsolatra már Goethe is rámutatott, amikor azt írta: „Nem ismerheti jól az anyanyelvét az az ember, aki nem beszél idegen nyelveket".

3.) Gyakori ellenérv a korai nyelvtanulással kapcsolatban, hogy a tíz éves kor alatt elkezdett nyelvtanulás, és a később kezdett nyelvi tanulmányok eredményessége között nem látszik nagy különbség: az érettebben szerzett nyelvi ismeretek jobban hasznosulnak, és a korábban nagynak vélt tudásbeli különbség eltörpül. Való igaz, hogy a korai nyelvfejlesztés során nem olyan tempóban tesznek szert a gyermekek tényleges célnyelvi tudásra, mint a későbbi időszakban. Azonban ez igaz minden más tantárgy esetében is. Matematikából is impozánsabb az eredmény 11-12 éves korban, mint az első osztályban, azonban ez mégsem lehet ok arra, hogy a gyerekek csak tizenéves korukban kezdjenek matematikát tanulni. A nyelvtanulással töltött idő hossza ugyanúgy meghatározó, mint ha a gyermek zenét vagy sportot tanulna. A készségek kialakulása szempontjából meghatározó az időtényező. A gyermek artikulációs bázisa is csak bizonyos életkor előtt képes rugalmasan idomulni, ez az oka annak, hogy a kicsik szinte akcentus nélkül elsajátítanak egy idegen nyelvet, míg a nagyobb gyerekek vagy felnőttek helyes nyelvtani formák és impozáns szókincs birtokában is többnyire akcentussal beszélnek. A kétnyelvű gyermekek vizsgálata során kiderült, hogy azok a gyerekek, akik több kódot használnak, nem csupán nyelvi készségeiket tekintve fejlettebbek, mint egynyelvű társaik. Ha a gyermek korán megtapasztalja, hogy egy fogalmat nem csak egy szóval lehet kifejezni (például az asztal ugyanaz marad, ha úgy nevezik, hogy table, Tisch, tavola, trapeza, stb), gondolkodása rugalmasabb, asszociációkra alkalmasabb lesz. Tanulási stratégiái változatosabbak, célirányosabbak lesznek ennek következtében. Az idegen nyelv készségfejlesztő hatásán túl az is világos, hogy az idegen nyelvvel ismerkedő gyermek a világból másmilyen, nagyobb szeletet tud magáénak mondani. Esetleg a nyelvet anyanyelvként beszélő tanára van, vagy, ami ma már nem ritka, olyan magyar anyanyelvű pedagógus foglalkozik vele, aki bizonyos időt nyelvterületen töltött. Így a gyermek kulturális horizontja tágul, és ha jó a tanár, minden bizonnyal pozitív attitűd alakul ki benne mind a nyelv, mind az azt beszélők iránt.

4.) A korai idegennyelv-fejlesztés legfontosabb jellemzője, hogy tevékenység közben történik. A kisgyermek fő tevékenysége a játék, ezért a nyelvi foglalkozások mindig játékba, értelmes, a gyermek korának megfelelő tevékenységbe ágyazottan jelennek meg. A gyermeki tanulás sokkal kisebb mértékben alapul verbalitáson, szavak megértésén, mint a többi korosztályé. Ezért a gyermek számára a mozgás, cselekvés, az érzékszervekkel való befogadás, a szituációkból való értelmezés mind-mind az értelemteremtést szolgálja. A nyelvi alapkészségek közül a hallás utáni megértés az, amely minden foglalkozáson jelen van. A gyermeket körülveszi egy 'nyelvi fürdő', amely biztonságos környezetben, szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet. A gyermeknek van ideje feldolgozni a hallottakat, a pedagógus nem követeli az azonnali nyelvi produkciót. Az első időben elég, ha fizikai választ ad az utasításokra. (Például: hámozd meg a banánodat, harapj bele, mosd meg a kezedet, stb.). Ezzel a módszerrel komoly szókincset lehet eljuttatni a gyerekhez, sőt, ellenőrizni is lehet, hogy megértette-e, hiszen a mozdulatai ezt egyértelműen elárulják. Az ének, a zene, a ritmikus mozgás, a tánc, és a mesemondás mind-mind olyan módon segítik hozzá a gyermeket a nyelvi input megszerzéséhez, ami korának megfelelő. A mozgás, a ritmus, a rím élményt okoz. A mesék struktúrája nyelvtől független, ily módon a gyermek a háttér tudására támaszkodva is képes az értelemteremtésre. Gyakori a társas és körjátékok játszása is nyelvi foglalkozásokon. Az óvodai pedagógiai program egyes részei különösen alkalmasak idegen nyelven való felhasználásra, hiszen a gyermek nem a nyelvi formára, hanem az üzenetre, a tartalomra figyel. Ez az alapja a hazánkban és nemzetközileg is nagyon elterjedt kétnyelvű oktatási formák sikerének.

5.) Végezetül: az utóbbi évtizedben jelentős előrelépés történt az idegen nyelvű pedagógusképzés területén. Budapesten, az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Karán évek óta folyik olyan óvodapedagógusok képzése, akik napi óvodai munkájukat képesek angol vagy német nyelven is ellátni. A Karról kikerült szakemberek jól megállják a helyüket a korai idegen nyelvi fejlesztés bármely területén.

Kovács Judit PhD

docens

Korai nyelvoktatási és kétnyelvűségi szakértő
ELTE TÓFK